A fogyókúra buktatói. Környezeti tényezők. II.
- Figyelj az ízekre!
– Étkezéseink során nem csak a látvány csal meg minket, hanem az ízek is. Például, ha egy banán nem banánosan néz ki, akkor az ízét sem banánnak érezzük. Fontos már a megnevezés is: amikor azt mondom milyen finom banán íze van a túrónak, akkor azt is fogom érezni, még ha nem is az van benne, hanem más. Egy citromos pudingot megfestünk ételízesítővel és azt mondjuk finom narancsos íze van, akkor savanykás narancsként fogjuk ízlelni is. (várakozási torzítás = expectation assimilation) Ez a várakozási vagy megerősítési torzítás (= confirmation bias)
- Reklám helyett a tartalomra!
– Sokan a korábbi tapasztalatok megerősítése kapcsán azt gondolják, hogy a márkás termékek azért drágábbak, mert azok minőségileg jobbak. S mivel ezt gondolják, a tapasztalataik is általában kedvezőbbek. Ez a pozitív várakozás, elvárás a termékkel kapcsolatban nem csak a márka név varázsának köszönhető, hanem hozzájárul tehát a magasabb ár, a nehezebb elérhetőség, a csomagolás és reklám egyaránt. Pl. nyári hőségben a hideg korsó falára gyöngyözik le a habzó sör.
- Szómágia?
– Ha már a márka nevek varázslatos erejéről volt szó, akkor meg kell említeni az étlapok titokzatos elnevezéseit (halikra = kaviár) is, amelyek nem csak a márka nevekben gazdagok, hanem sokszor nosztalgikus elemeket (nagyi nudlijával), vagy híres földrajzi helyeket (Móvári sertésborda) tartalmaznak. S ha ez sem elég, akkor az érzékszerveinkre apelláló hangutánzó szavakat hívnak segítségül. Úgy mint, bársonyos eper ízzel öntött omlós vajas tészta.
Az olvasott szövegek szintén a látványhoz tartoznak, mindig többre engednek következtetni, mint ami a valóság, azaz csábítanak a fogyasztásra.
- Egyedül könnyebb!?
– Társaságban gyakran hajlamosabbak vagyunk többet enni. Egyrészt mert figyeljük a másikat, másrészt mert “nem illik” nem fogyasztani, vagy keveset enni. Megoldás lehet a lassan, megfontoltan csipegetés, ami közben a beszélgetés, a kortyolgatás is sokat segíthet abban, hogy legyen idő megfigyelni a jóllakottság érzést.
- Figyelj önmagad belső jóllakottság érzésére!
– A tányéron lévő étel mérete, térfogata befolyásolja, milyen fokú jóllakottságot vár tőle a fogyasztó. A kutatók e külső befolyásoló tényezőket elvárt jóllakottságnak nevezték el: mit vár a fogyasztó az ételtől, mennyire fogja telíteni? A jóllakottság érzésére és időbeli tartósságára vonatkozó elvárásokat az életünk során elfogyasztott több tízezer étel alapján állítjuk fel. Ha nem állnak rendelkezésre korábbi tapasztalatok, a kutatások szerint a legtöbben hajlamosak azt feltételezni, hogy az újonnan megismert ételtől nem fognak jóllakni.
- Nem mumus!
– Avagy, amit a vigaszfalatokról tudni kell.
Az érzelmi evők a közhiedelem szerint vagy a stressz, feszültség miatt esznek többet, vagy amikor kedvetlenek, szomorúak, túlhajszoltak, mintegy jutalomként. Az ún. “stressz-evők” esetén a fokozott szénhidrát éhséget a megnövekedett kortizol szinttel magyarázzák. Csecsemő korban a gyermek sírásakor az anya emlőre helyezése egyrészt a táplálékot, másrészt a biztonságot jelentheti, ami oda vezet, hogy “eszem, ha veszélyt érzek, stressz ér”.
A pszichoanalízisben ismert az “orális fixáció” elnevezés, ami a száj, az ajak gazdag idegvégződéseinek az ingerlésével, örömszerzéshez, szorongásoldáshoz vezet. Így pl.: cigaretta, a rágó, a nassolás de a folyamatos beszéd is feszültség oldó hatással bír. Ezért lehet az, hogy a dohányzásról való leszokás esetén sokan nassolni kezdenek, ami hízáshoz vezethet.
Garg és mtsai valamint Wansink és mtsai kísérletei szerint valóban a hangulat befolyásolja, hogy mit eszünk, de nem annyira a bánatban, mint inkább az örömben nyúlunk a nassolni valók után. A kutatók szerint kétszer olyan valószínű, hogy nasi után nyúlunk, amikor boldogok vagyunk, mint amikor szomorúak. Nem annyira a jutalom jellege dominál ennek a fajta étkezésnek, mint inkább az, hogy lélekmelengető, simogató, kellemes érzéseket varázsoljon elő belőlünk, ahol nem csak a test, hanem a “lélek is jóllakik”. A férfiak lelkét inkább a házi koszttal – no pláne, ha az a gyermekkorok szépségét is idézi – lehet megfogni, míg a nőket ez inkább csak a vele való foglalatosságra, a házi munkára emlékezteti, ezért ők inkább olyan vigaszfalatokat keresnek maguknak, ami az eufória mellett a gondtalan életérzés emlékeit is előidézi bennük.
Helmering és Hales néhány megfontolandó gondolatot ajánl annak eldöntésére, hogy érzelmileg vagy testileg vagyunk e éhesek:
- A több órával az utolsó étkezés után jellemzően a mellkas alatti régióban fellépő, majd lassan fokozódó éhségérzet, ami aztán az étkezéssel kellemes, kielégítő teltségérzéssel szűnik, biztosan a “testi éhség”.
- Bármikor, “hirtelen ötlettől vezérelve”, általában a mellkasi régió felett fellépő éhségérzet, ami a jóllakottság mellett is megmarad és bűntudatot, szégyent kelt, azt “érzelmi/ lelki éhségnek” vélhetjük.
A vigaszfalatok hozzásegítenek az élet élvezetéhez. Hiszen test és lélek egységében nem árt, ha nem csak egészséges, de élvezetes is az étel. Nem árt azt sem tudni, hogy a favorizált ételek sora átprogramozható. Ha a felnőttként felvett új szokásokkal az egészségesebb ételekhez kapcsoljuk az öröm és mámor hangulatot, a pozitív élményeket, akkor a korábbi nasi rangsor lassan átalakul.
- Tanulni sosem késő!
Számos döntésünk a (kondicionált és örökölt) szokásaink eredménye. Így gyermekeink az ételekkel és az evéssel (fogyókúrázással) kapcsolatos attitűdjeinket (beállítódásunk) is “örökölhetik” (kognitív tanulásos folyamat, minta követés), nem csak az íz érzés, vagy a szaglás, látás képességét. Washington államban 3 éves kor alatti gyermekeken (N=854) végzett kutatás szerint 3x nagyobb valószínűséggel lesz a gyermek elhízott, ha az egyik szülője már az. Hm. Az a kis pocakocska, már csúnya háj.
3-5 éves korra alakulnak ki táplálkozási szokásaink. Ebben a korai szakaszban nagy szerepet kap a minta követés, vagy modelltanulás de a nevelés is. Helytelen táplálkozáshoz, elhízáshoz vezethet, ha az étkezést – ami egy vegetatív funkció – nevelési eszközzé degradáljuk le.
- Akkor kaphatsz süteményt, ha segítesz elmosogatni. VAGY Amíg a tányérodon hagyott ebéd maradékot nem eszed meg, nem kapsz finomságot vacsorára. VAGY Addig innen nem kelhetsz fel, amíg nem eszel meg mindent. (büntetés)
- Látod, nem eszed meg ezt a kis sült husit még, pedig a szomszéd Pistike, hogy örülne neki! (bűnösség érzés, bűntudat keltés)
- Ha ötöst kapsz a feleletre, akkor elmegyünk fagyizni. (jutalom, boldogság)
- Gyere edd csak meg ezt a kis sütit, mindjárt jobban érzed magad. (vigasztalás)
Az előnyösebb táplálkozást kis lépésekben “észrevétlenül”, alkuk segítségével hozható létre, illetve tartható meg.
- A legfinomabbat a végén vagy az elején?
Amikor egy étellel először találkozunk az életünkben, az akkori körülmények és az ehhez kapcsolódó érzések, élmények meghatározóak. Így válhatnak bizonyos fogások kedvencekké, vagy jutalomfalatokká, de akár ez segíthet ahhoz, hogy ne szeressünk bizonyos ételeket.
De így alakulhat ki az ételek sorrendje is. Tapasztalatok szerint kétféle ember létezik: 1. aki a legfinomabb falatokkal indítja az evést, és 2. aki megeszi a kevésbé ízleteseket, majd csak a végén majszolja el a számára legjobbakat.
Ehhez kapcsolódik az az érdekes kérdés, hogy ha több fogásból álló ételsort fogyasztunk el, az első (az első tényező hatása, vagy elsőbbségi hatás /primacy effect/), vagy az utolsó (friss tényező hatása, vagy recenciahatás /recency effect/) fogás e a meghatározó az egészről szóló véleményünk kialakítása során. A kutatások szerint tehát ez is korai tapasztalatok függvénye, ahol befolyásoló tényező lehet az, hogy valaki sokgyermekes családban utolsóként nőtt fel, vagy egykeként mindent egyszerre megkaphat.
Összegzésként azt mondhatom el, hogy véleményem szerint az a sikeres diéta, ami gyakorlatilag nem diéta, hanem bizonyos nem kívánatos viselkedési minták tudatos megváltoztatása, az újak megtartása, beépítése kis lépésekben, szinte észrevétlenül.