Szorongásról – általában.
15 pontban
- Mindennapi szorongásainkkal meg tudunk küzdeni. Az így nyert sikerélmény fokozza önbecsülésünket.
- Nem az a baj, ha az életben egyszer – egyszer meg kell küzdeni valamiért, le kell győzni az aktuális stressz állapotot, meg kell oldani egy nehéznek látszó feladatot, hanem az, ha egymás után egyre csak rakódnak és rakódnak ezek a problémák. Egyik nehézséget megoldottuk és már jön is a következő. Jön az egyik a másik után. Nincs elég idő és energia arra, hogy felkészüljünk a következő megmérettetésre, mert az máris ott van. Ez kimerüléshez vezethet, ami szorongásos vagy depresszív tünetekben jelentkezhet.
- A szorongásnak magának nincs speciális tünete, tünet-együttese. Mindig valamilyen betegség képét ölti magára, jól – rosszul. Pl. a palpitáció érzés (=szapora szívdobogás érzése) a ritmuszavart, vagy a mellkasi szorítás az infarktust utánozhatja. A fejfájásos, szédüléses panaszok valamilyen idegrendszeri probléma képére utalhatnak, ugyanúgy mint a kéz- vagy láb- zsiborgás, zsibbadás.
- A kísérő vegetatív tünetek bármilyen eredetű szorongáshoz kapcsolódva ugyanazok: pl. szájszárazság, gombócszerű torok érzés, gyomorgörcs, izzadás, hasmenés, szapora pulzus, vérnyomáskiugrás … Természetesen ezek közül a vegetatív tünetek közül sem található meg mindenegyes mindenkinél.
- Tehát a szorongáskor mindig a sok száz (és sok százféle!) tünet közül mindenkinél egy kis csokorra való lép fel egyszerre, ez az idő során színesedhet, változhat. Ezt nevezzük tünetváltásnak, ami végül is nem gyógyulás, mert hiszen a panasz ott maradt, csak más képet öltött magára.
- A gyógyulás során mindig mindenki számára a legkevésbé problémát okozó tünet oldódik meg legelőször, aztán a következő és így tovább. A legtovább az a panasz, vagy tünet marad fenn, ami az illető számára a legrémesebb, a legnehezebben elfogadható. Tehát, ha valaki folyamatosan a pulzuskiugrástól fél és ezért azt állandóan méregeti, valószínűleg a legvégén fog majd megszűnni – a kevésbé félelmet keltő fejfájás, émelygés, vagy száraz torokérzet elmúlása után. Tehát a végére marad a pulzus probléma, az lesz a legutolsó, ami majd szanálódik, meggyógyul.
- A szorongás, ha általánosan van jelen (generalizált szorongás), akkor az folyamatosan bolyong bennünk. Úgy szoktam mondani a betegeimnek, hogy keresgülő Azt keresi mire tapadjon, mihez kapaszkodjon oda. Például egy súlyos, traumatizáló eseményhez (poszttraumás stressz zavar), az időhöz (pánik), valamilyen tárgyhoz, térhez, vagy állathoz (fóbiák) ? Netán a gondolatokhoz (kényszeres gondolatok), vagy az erre épülő vissza-visszatérő ellen cselekedetekhez (kényszeres cselekmények) ? Tehát ezek a betegségek mind a szorongásos spektrumhoz tartoznak.
- A megoldás összetett. Lehet szorongásoldó – hangulatjavító szerekkel, és/vagy étrend-kiegészítőkkel, és/vagy pszichoterápiával. Nyugtatókkal nem!
- A szorongásoldó – hangulatjavító szerek közül a legszelektívebb szerotoninerg készítmények (SSRI) az egyik leghatékonyabbak, legjobbak. Hozzászokás nincs, szelektíven csak az adott problémára hatnak, minimális mellékhatás profillal. Ezeknek a gyógyszereknek (mint minden érdemi szernek a pszichiátriában) az adott dózis mellett legalább 2-3 hét szükséges a hatás megjelenéséhez, a teljes hatás kialakulásához pedig sokszor 4-5 hét is. Úgy szoktam mondani, hogy aki ezt az időszakot sikeresen végig böjtöli, utána már megérdemli, hogy nagyon jól legyen. S ez így is van. Sajnos ezzel a 2-3 héttel nincs mit tenni, nem lehet lerövidíteni, megszüntetni, kikerülni, csak végig lehet szenvedni, mert a gyógyszerek előbb sajnos nem hatnak.
- Lehet enyhíteni a “szenvedést” ebben a 2-3 hétben az együtt adott benzodiazepinekkel (=BZD), mint például az alprazolammal (Xanax, Frontin, Helex), clonazepammal (Rivotril), diazepammal (Seduxen, Desitin) és így tovább. Fontos, hogy csak ebben az időben, a javasolt fenntartó (például SSRI) szerrel együttszedjék és aztán ahogyan az el kezd hatni, ezt fokozatosan el kell hagyni, mert nagyon magas a BZD-hez a hozzászokás veszélye.
- Étrend-kiegészítők, növényi eredetű teák, porok, tabletták, olajok. Fontos, hogy ezek közül is azokat a növényeket és azok kivonatait, kombinációit válasszuk, amiknek a hatóanyagihoz nem lehet hozzászokni. Hiszen hiába növény, természetes alapanyag, ha az abban levő hatóanyaghoz egy idő után a szervezet hozzászokik, tehát a dózis emelése nélkül már nem fogják ugyanazt a kívánt hatást elérni. Nagy előnyük, hogy nincsen bennük “műtermék” vivőanyagként sem.
- Gyógyszert pszichiáter szakorvos írhat fel és ő adhat javaslatot a házi orvos felé. Ezekre általában a súlyosabb szorongásos állapotokban, betegségekben (általában akkor, amikor a szorongás már nem csak bolyong bennünk, hanem valamilyen formában testet ölt) van szükség. Az enyhe tünetekkel járó esetekben elegendők az étrend-kiegészítő készítmények.
- Pszichoterápiát a pszicho-terapeuta, tehát az ilyen képzettséggel rendelkező szakpszichológus, vagy szakorvos végezhet jól!, egyébként bárki bármit maszatolhat. Ezt én nem tanácsolom.
- Szorongásos kórképekben a legjobb oki és tüneti kezelésként a kognitív – viselkedés terápia (CBT). Tüneti kezelésként jó az autogén tréning (AT) is. A pszichoterápia, ha oki jelleggel végzik, az mindig arról szól, hogy a szorongás eredetét, gyökerét nézik, keresik meg: Honnan jön? Miért alakult ki? Másrészt olyan viselkedés elemeket ajánl a meglevő rossz (szorongásos) berögződések (attitűdök) helyett, amik valóban jó megoldások lehetnek egy-egy esetben. Egy pszichoterápiás kezelés keresztmetszetileg idő és pénz igényes, de hosszútávon megéri. Ugyanis, ha az ember tudja, mi az ami nála szorongáshoz vezet, mi az amit rosszul csinál és ezeket rendre kijavítja, akkor sokkal hosszabb ideig lesz hatékony, mintha csak gyógyszerként egy “mankót kap” azért, hogy tudja csinálni azt, amit csinál.
- Tehát a gyógyszereket éppen ezért első alkalommal általában 6-8 hónapig célszerű szedni, hiszen ennyi idő kell általában ahhoz, hogy az élet produkáljon annyi feladatot, amit a szedett “mankó” mellett az illető most már sikeresen meg tud oldani. Ez ugyanis ugyanúgy tudatosodik és megerősít, mint korábban a sok kudarcélmény, vagy sikertelenség (Például, ha valaki szorongva nem mer bemenni a boltba és most a szedett gyógyszer mellett igen, vagy a gombócszerű torokérzet miatt nem tud enni, csak krihácsol, s most a gyógyszer mellett jóízűen falatozgat ugyanúgy visszacsatolódik és magabiztossá tesz.) Tehát a pszichoterápiával célzottan azokat a szorongásos helyzeteket tanuljuk újra, egyénre szabottan, amiket enélkül spontán él át az ember. Legtöbbször az így kapott sikerélmények elegendők a szorongásos helyzeteket újratanulásához, és a “gyógyulás maradandó lesz”. Amennyiben nem, akkor később az élet adta újabb feszült helyzetek előhívhatják a szorongásokat. Második epizódként másfél – két évig célszerű szedni a gyógyszert, azon egyszerű oknál fogva, hogy hosszabb idő kell az újratanuláshoz. Általában a szakmai protokoll 2-3 visszaesést enged. Én magam – főként ha a probléma fiatal korban, (például tiniknél) kezdődik – még a 4. és 5. visszaesést is esetenként meg szoktam várni, de aztán már valóban a gyógyszer egy egész életre szól azért, hogy az valóban zökkenőmentes, tünetmentes és élhető legyen. Igaz, ekkor már magát a szorongó embert is sokkal könnyebb meggyőzni arról, hogy a gyógyszerrel jobb, minőségibb lesz az élete.
A fenti pontokban azokat az általános, tájékoztató jellegű ismereteket szerettem volna összegezni, amik a betegekkel való foglalkozásaim során rendszeresen előfordulnak kérdésként. Természetesen, akinek további gondolatok merülnek fel, amikre nem kapott választ, azt bátran tegye fel és a következő írásomban szívesen válaszolok arra is.
PhD Dr Resch Mária – pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus szakorvos