A legkorábbi nyilvánvaló utalás a növény termesztésére Ke. 2300-ra nyúlik vissza. Az Aceadian Birodalom alapítója Sargon. Nevének jelentése talán “Saffron város” lehetett. Ő egy az Eufrátesz mentén elhelyezkedő ismeretlen, Azupirano nevű faluban született. Ke. 1700-1600 körül származó színes freskókon ábrázolták Krétán. Vad elődje Crocus cartwrightianus szintén Krétából, vagy közép Ázsiából származik. A C. Sativus ennek egy mutáns formája Kréta késői bronz korszakából.

Az első komolyabb botanikai leírást a Ke. 7 századból számítják (Ashurbanipal).

Az ókorban fűszerként, gyógyszerként görcsoldásra, érzéstelenítésre, valamint színezőanyagként használták: Különböző babonák, rituálék fűződtek különleges tulajdonságaihoz. Egyiptomban Kleopátra a rituális fürdőiben a csáberejének fokozására  használta. Afrodiziákumnak vélték, ezért gyakran vettek sáfrányos fürdőt a görögök, vagy szétszórták a hitvesi ágyuk köré a perzsák. (Megjegyzés: Manapság a inkább depresszió ellen használják.) A mitológia szerint amikor Zeusz Hérával hált, sáfrány nőtt az ágyuk körül, s a főisten megittasult az illattól. Ebből vették át a rómaiak a mondást, hogy “sáfrányágyon aludt” („dormivit in sacco croci”), ami annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá. A Római Birodalom bukása után eltűnt az európai piacokról.

Lila virágát a X. században a Földközi-tenger mellékére arab kereskedők hozták el, ahonnan később más európai országok konyhájába is eljutott.  Az Ibériai-félszigeten olyan jól megtelepedett, hogy a sáfrányminőséget szabályozó nemzetközi szabvány értékeihez a legjobb La Mancha sáfrány szolgált etalonként. (Megjegyzés: Erről a bizonyos fennsíkról származik Don Quijote de La Mancha.)

A XIV. században a pestis ellen sáfrányból készült orvosságot használtak, ezért rendkívül keresetté vált. Az iratok szerint egy sáfrányos gyógyszerszállítmány elrablása miatt 14 hétig tartott a “sáfrányháború”. Értéke a 15. századra sem csökkent. Sőt! Nagyon komolyan vették a sáfrányhamisítás bűnét, egy asszonyt elevenen elástak, egy férfit pedig máglyahalálra ítéltek miatta. Németországban olyan törvényt hoztak, amelynek alapján sáfrányhivatalok és ellenőrök felügyelték a termék valódiságát.

Az első érdemi leírástól napjainkig, a közel 4000 év alatt több mint 90 féle betegség, kór, nyavalya sikeres kezelését írták le.

Fel