Divatos diéták és megítélésük
4. rész
Zsírdús diéták
A Pontdiétában, a tápanyagok pontértékeket kapnak: a zsírok, zsíros ételek egy- két, a szénhidrátok akár több száz pontot is érhetnek, miközben a napi élelmiszer-fogyasztás a negyven pontot nem haladhatja meg.
Tejszínhab-eper diéta: Hiába ízletes, hosszú távon tarthatatlan. A fogyni vágyó egy hét után már rá sem tud nézni az eperre és a tejszínhabra. A tejszínhab nagy zsírtartalma következtében megemelkedhet a vérzsír szintje.
Elválasztó diéta (testkontroll diéta): Időben elválasztja egymástól a nagy fehérje- és szénhidráttartalmú élelmiszereket. Délig csak gyümölcsöt szabad fogyasztani, a nap többi részében pedig húsféléket és salátát. Ezen belül a diéta egy-egy napot szentel a különböző tápanyagoknak is. Van szénhidrát-, keményítő-, protein- (fehérje), illetve gyümölcsnap is. Az étrend kialakításának van azonban egy bökkenője. Nevezetesen az, hogy egyes élelmiszerekben a fehérje és a szénhidrát együttesen fordul elő. A nagy szénhidráttartalmú gabonafélék például 10-15 százalékban növényi fehérjét is tartalmaznak. Egészséges embereknél, akiknek jól működik az emésztőrendszerük, nem kell szétválasztani az élelmiszereket egymástól (hasnyálmirigyünk a minden tápanyagot lebontó különböző enzimeket azonos időben termeli).
A növényi és állati élelmiszerek elkülönített fogyasztása kifejezetten hátrányosan érinti a tápanyagok felszívódását. A szervezetben minden tápanyag, vitamin és ásványi anyag számára adott az a vitamin vagy ásványi anyag ami segíti, hogy hasznosulhasson, ezért azt kihagyni vagy nem megfelelően párosítva fogyasztani veszélyes. Testkontroll-diéta alkalmazásával a fehérje- és kalciumbevitel nem kielégítő, és egyes vitaminok is a kívánatosnál kisebb mennyiségben jutnak a szervezetbe.
GI-diéta: Az Egyesült Államokban óriási népszerűségnek örvendő GI-diéta a glikémiás indexen (GI) alapul, vagyis azon, hogy az egyes élelmiszerek milyen hatást gyakorolnak vércukorszintünkre, és eszerint osztályozza őket. Az alacsony glikémiás indexű élelmiszercsoport (ide tartoznak a rostban gazdag élelmiszerek) lassan, míg a magas glikémiás indexűek (például a magas feldolgozottsági fokú élelmiszerek és az édességek) gyorsan emelik a vércukorszintet. A diéta az alacsony glikémiás indexű élelmiszerek fogyasztását javasolja: teljes kiőrlésű gabonaféléket, hüvelyeseket, durumtésztát, barna rizst, zöldségféléket, gyümölcsöket. Nem ajánlja a fehér kenyér és a finomított termékek (cukor) fogyasztását. Az étrend előnye az élelmiszerek nagy rost-, vitamin- és ásványianyagtartalma. A GI-étrend, annak ellenére, hogy alacsony glikémiás indexű élelmiszereket tartalmaz, nem minden esetben energiaszegény. A hüvelyesek glikémiás indexe például kifejezetten alacsony, energiatartalmuk viszont magas.
Paleolit étrend: Manapság nagyon sok követője akad a paleolitikus étrendnek. A paleolit diéta lényege a kőkorszaki étrendhez és/vagy máig elszigetelt kultúrák étrendjéhez való visszatérés. Ezen diéta követői azt ajánlják, hogy térjünk vissza az „ősember” táplálkozásához. Ezek alapján tiltottak a tejből, tejtermékekből és a gabonafélékből készült termékek. Hasonlóan nem ajánlott kukorica, burgonya, cukor, csírák, színezékkel és édesítővel készült termékek, növényi olajok, hüvelyesek, készételek. Javasolja a magas fehérje tartalmat és zsírtartalmat és az alacsony szénhidrát bevitelt. Az étrend alapja a hús, felváltva fogyasszunk mindenféle húsfajtát, szárnyast, nagy vágóállatot, halat, tenger gyümölcseit. Ajánlott még ezeken kívül zöldségek, gyümölcsök, olajos magvak, gomba, tojás és a hidegen sajtolt növényi olajok. Jó tudni és amit figyelembe kellene vennünk a paleolit diétás étrend kalciumfogyasztása jobb a jelenlegi fogyasztásunkhoz képest, DE a nagy rostfogyasztás mellett nem hasznosul. Probléma lehet még, hogy a paleolitikumban az élethossz jóval rövidebb (mainak kb. fele) volt, ezért nem tudhatjuk hogy milyen betegségek jelenhettek volna meg idősebb korukra. Továbbá figyelembe kell vennünk, hogy rendszeresen végeztek fizikai munkát (vadásztak, gyalogoltak akár napokig az élelem után), stressz alig fordult elő, őseink nem dohányoztak és nem voltak kitéve a környezetszennyezésnek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a sok állati eredetű fehérje bevitel hátrányos lehet főleg cukorbetegeknél, a vese szövődmények kialakulásában. Vegyük figyelembe a történelmi korokból ismert „Uralkodó osztály betegségét” a köszvényt, amelynek megjelenésében szerepet játszik a húsok és zsírok túlzott fogyasztása. Emellett elmondható, hogy a régészeti kutatások már több ízben tártak fel olyan őskori leleteket, amelyek azt bizonyítják, hogy az ősemberek is fogyasztottak gabonaféléket, sőt, ezeket különböző kezdetleges eszközökkel még fel is aprították, így a gabonaőrlés elődének nyomai is felfedezhetőek.
A diéta előnyei között említhetjük, hogy az iparilag feldolgozott, finomított élelmiszerek, gyorséttermi ételek helyett a minél természetesebb összetételű étrend felé tereli a fogyni vágyót, ámbár nem csak nekik javasolja ezt a fajta életmódot. Követendő példa lehetne még, hogy őseink több halat fogyasztottak, jobb volt étrendjükben a zsírsavak arányai, ami figyelemre méltó példa a szív és érrendszer betegségei szempontjából. Az étrendbe a rostok bevitele magas és a sóé csekély, ami megint csak javasolható lehet a mai ember számára.
Meg kell állapítanunk, hogy ha fogyni szeretnénk, a lehetőségek tárháza állna rendelkezésünkre. Pedig a felsorolásunk koránt sem volt teljes. Joggal merül fel a kérdés: Hogyan, milyen szempontok alapján válaszunk? Mi lenne akkor a fontos? Próbáljunk meg ésszel, a hosszú távú előnyöket mérlegelve, teljes értékű és kiegyensúlyozott étrend fogyasztásával és életmódváltással elérni a kívánt optimális testsúlyt. Ebben pedig nem szégyen szakemberhez fordulni, aki személyre szabottan tud segítségünkre lenni.